Two

Beletelt egy kis időbe még rájöttem, hogy a dörömbölés nem csak a fejemben hallható, hanem egy kemény ököl az ajtómat is szétakarja szaggatni.
- Menj a francba! – Ordítottam ki, remélve, hogy bárki is áll az ajtó másik oldalán megérti és lelép. Kár volt elfelejtkeznem a fejemben játszó dobosról, ami a kiabálás miatt hangosabban kezdte verni a dobokat. Morgolódva temettem magam a takaró védelme alá.
A kopogtatás azonban nem maradt abba, csak most már társult hozzá apám idegesítő hangja is.
Betéve tudtam már a szarságaikat, amit minden egyes ittas vezetés vagy tépés után hallgathattam. Aggódtak a hírnevem miatt, féltek, hogy egyszer már nem tudjuk majd kimagyarázni vagy megcáfolni a híreszteléseket.
A hírnév, a csillogás, a média. Ennyi érdekelte őket belőlem. Nem azért paráztak, hogy tönkre megy az egészségem vagy az életem a káros szenvedélyeim miatt, az hidegen hagyta a szüleimet, csak a karrier. Mindig csak a karrier.
- Ryder, lefogom szereltetni az ajtódat – kiabálta a nyílászáró túloldaláról.
Na és aztán? Igazából azt sem értettem egyáltalán miért lakok még itthon, az ősök fenyegetőzései már réges régen nem érdekeltek. Már akkor megbuktak a szülői vizsgán mikor elvittek, hogy szerepeljek egy pelenkareklámban ahelyett, hogy normális – és nyugodt – gyerekkort biztosítottak volna.

Talán azért voltak olyan pocsék szülők, mert túl fiatalon kerültek össze, apám már akkor is színészkedett, pár reklámfilmben szerepelt, de a nagy áttörés még nem következett be. Anyám meg amikor nem tanult, akkor a családi kávézóban pincérkedett. Így találkoztak, nem volt első látásra szerelem, szerelmes szívek és galambok sem repkedtek a levegőben.
Egyéjszakás kalandnak indult ám végül a bátyám lett belőle. Zachary Valentine-ban volt annyi kötelességtudat, hogy elvegye a felcsinált Kristint, hamár szeretetteljes családi életet nem is bírt biztosítani. Időközben kiderült anyámba valószínűleg több tehetség szorult, mint tulajdon apámba, így ő berobbant a showbizniszbe míg apa – a mai napig – csak kullog mögötte.
Az évek során azonban mindketten szerelmesek lettek, Zachary Kristinbe, édesanyám pedig az álompár látszatába, aminek minden újság és tv-csatorna tekintette őket.

A szobámhoz tartozó fürdőben elzárták a vizet. Derengeni kezdett, hogy nem egyedül érkeztem haza, a baj csak az volt, hogy az anyós ülésen ülő lány arcát nem tudtam tisztán kivenni. Iszonyúan reméltem, hogy valaki olyan tartózkodott a zuhany alatt, akinek legalább a nevét tudom, és nem egy teljesen ismeretlen nőszemély.
- Jó reggelt – lépte át a küszöböt.
Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, egyrészt mert már útra készen állt, másrészt mert nem csak, hogy ismertem, de kedveltem is.
Lauren Richard ugyanolyan régóta van a szakmában mint én. Zseniális színésznőnek számított fiatal kora ellenére, a kedves szüleim ezért is láttak minket szívesen együtt. A fejükben már elkészültek a címlapok, amin maguk helyett már mi pózoltunk az álompárnak kikiáltott trónon.
Farmerbe bujtatott lábai egyre közelebb hozták az ágyam felé. Elégedetten elmosolyodtam mielőtt még ajkai piócaként tapadtak volna a számra. Felnyögni sem volt időm a forró kis nyelve már a számban járt. A nyelvem szenvedélyesen játszadozott az övével, a tegnap esti mozdulatokat utánozva, mint egy emlékeztetőül a kellemes órákra. Imádták ha ezt csináltam.
- Majd hívlak, cica. – Két szabály volt a kapcsolataimban, amit mindig megköveteltem a partnereimtől. Egy, mindig én szakítom meg a csókot. Kettő, akkor jelentkezem és adok magamról jelet, amikor én akarom. Fontosnak éreztem, hogy a gyeplő mindig nálam legyen. Mindig.
Voltak ugyan, akik próbálgatták a határaikat, ők hamar repültek is.
Egyszer élünk, sosem tudhatod mennyire lesz is rövid az életed, ha egy lány nem tartja be a szabályokat akkor helyette lesz kettő aki a lábam nyomát is megcsókolja.
Ezért az egyetlen dologért imádtam, hogy az vagyok aki, azok a szüleim akik, és hogy kis híján megvakítanak a paparazok minden egyes alkalommal amikor elhagyok egy épületet.

Szerencsére Laurie távozása előtt apám is felszívódott az ajtó elől, nem mintha különösebben érdekelt volna a véleménye a dolgunkkal kapcsolatban, és nem is lett volna joga a kioktatáshoz. Ő is elkövette a maga hibáit, most rajtam a sor.
A saját lakrészemen kívül mindent utáltam a házunkban, olyan volt a berendezés, mint a szüleim viszonya. Rideg, gazdag és hűvös, de tökéletesnek nézett ki, ezért is szerepelt olyan gyakran az újságokban. Semmi sem volt a helyiségekben, ami arra utalt volna, hogy egyáltalán élnek itt emberek, nemhogy egy család. Kérésre megalkotott mestermű volt, semmi több.
Amióta Aidan elköltözött – azaz inkább elüldözték - Bostonba, hogy a bárját üzemeltesse, mindig egyedül reggeliztem. Egyedül a konyha számított színjátszás mentes övezetnek, addig amíg itt lakott. Szüleink legnagyobb csalódására Aidanbe semmi felé tehetség nem szorult, se énekelni, se színészkedni, se festeni nem tudott. Éreztették is vele elég gyakran mennyire semmisnek tekintik így.
Valószínűleg a szüleink voltak a legbutább emberek a földön, hiába tudták megjegyezni forgatókönyvek tömkelegét. Aidannek volt tehetsége, csak ők nem értékelték eléggé.
Amíg arra vártam, hogy a csokipelyhek egy kicsit megpuhuljanak a tej miatt, azon tűnődtem, hogy mennyire hiányzik is a bátyám, egyetlen olyan ember volt, aki szavak nélkül is megértett. Az egyetlen akinek elfogadtam a véleményét, és igazán fájt ha csalódást okoztam neki.
Elgondolkozva kavargattam a reggelim, egészen máshol járva, amikor anyám érkezett meg hatalmas csinnadrattával és vágta le elém az egyik kedvenc pletykalapját.
- Te is így fogsz járni – rikácsolta. Karjával idegesen mutogatva a pult felé.
- Oh óóó – elégedetten vigyorodtam el. Nincs is szebb dolog a kárörömnél. Arról nem is beszélve mennyire megérdemli az a kis kurva.

A kritikusok meghurcolják, a rajongók magasztalják

Múlt héten mutatták be a mozikban a sokak által nagyon várt filmet, a Csillámfényt. Az előre megjósolt dicséret özön azonban elmaradt, a kritikusok pedig egyenesen hatalmas bukásnak könyvelnék el, ha nem az egy éve híressé vált énekesnő, Milena Connor (17) játszaná a főszerepet, akinek rajongói szinte azonnal megtámadták a jegypénztárakat, megmentve ezzel az eladási mutatókat. Hiába a fanok igyekezetével, a kritikusok még sem rejtették véka alá a véleményüket:

„Inkább maradjon a mikrofonnál a bárgyú mosolygás és szempilla rebegtetés helyett, a hangokat talán még eltalálja!” – Véleményezte az ifjú énekesnő filmbeli alakítását az egyik kritikus.

Az énekesnő facebook és twitter falát ellepték a negatív kritikák és bölcs tanácsok, amire rajongók rögtön a lány védelmére keltek mondván csinálják utána, aztán írogassanak baromságokat.

„Egyáltalán nem értem miért bántják, szerintem jobban csinálta, mint a legtöbb profi. A sok kritikusnak inkább bekéne fognia, csinálják utána, ha ennyire nagy a szájuk.”

„Milát megviselik a negatív vélemények, ugyanakkor tisztában van azzal, hogy nem lehet mindenki elégedett vele. Ő sem az magával.” – Nyilatkozta egy a nevét nem vállaló közeli forrás.
Köztudott, hogy Mila mögött egy nagyon nehéz év áll, alaposan megdolgozott a number one helyezésekért és a platina albumért, koncertjeire pillanatok alatt fogynak el a jegyek. Jelenleg második albuma és a világ körüli turnéjának előkészületei töltik ki az idejét.

Reméljük (a kritikusokkal együtt), hogy inkább marad az énekesi pályán, és nem szerződik le még egy (borzalmas) filmhez.

Írta: K. Cassidy

Alex – a legjobb barátom, ahogyan a kis szukának is - szülinapi buliján találkoztam vele először. Nem is tudom melyikünk döbbent meg jobban mikor kiderült, hogy fogalma sincs róla ki vagyok.
Háromszor.
Igen, háromszor mutattak be neki aznap este, mindannyiszor ugyanazzal a kedves mosollyal válaszolt, és megkérdezte mennyire nehéz elismert festőnek lenni. Arcomra fagyott vigyorral fordultam el és hagytam magára a csodálkozó lányt.
Alex később elismerte, hogy először valóban fogalma sem volt róla ki a franc vagyok, ám a további bemutatások során csak élvezte, hogy az önbizalmam egy kicsit csappan. Egy elkényeztetett kishercegnek tart akinek mindenki hajbókol és a kívánságait lesi.
Előítéletes volt, és utált az első pillanattól fogva, hogy meglátott. Ok nélkül.

Amint kiörömködtem magam Mila alázásán apám is megtalált és kiderült, hogy azért verte (be) olyan ingerülten reggel az ajtómat, mert Tony miután nem ért el, őt kezdte zaklatni, azzal, hogy sürgősen beszélnünk kell.  Így kerültem a kora hajnali – fél egy – órán Mila menedzserének irodájába.
Szokás szerint késett a kis énekes pacsirta, majd dobott egy hasast amikor véletlenül elbotlott a – szándékosan kitett – lábamban. Elégedett vigyorral tanulmányoztam a szűk farmerbe bujtatott feszes kis fenekét, kár hogy ekkora banya a tulajdonosa, egyébként biztosan eljátszadoznék vele, néhányszor. Nem az a fajta lány volt, aki visszavágás nélkül tűr, aminek következtében takargathattam a barna foltot a nadrágomon.

Kapcsolat

Álkapcsolat

Én és Mila

Elég hamar magamhoz tértem a sokk után, amit a mondandójuk váltott ki belőlem. Mila egyre hangosabban bizonygatta az igazát, hogy már pedig ő miért is nem hajlandó ilyen fiatalon börtönbe kerülni, majd mivel ezzel nem igazán ért célt áttért arra, hogy azt ecsetelje mennyire is undorodik tőlem. Csak is ezt tehetett arról, hogy olyan szavak hagyták el a számat, amiket nem igazán gondoltam át.
- Rendben – a döbbent tekintettek láttán megerősítésként bólintottam is.
Mila nyitva hagyott szája becsukódott, csak azért, hogy pár perccel később a mérgét rám zúdítsa. Arca kivörösödött, haja szerte szét röpködött. Idegességében dadogni kezdett.
- Re-re-rendben? Re-re-rendben! Rendben – visszarogyott a székbe -, utáljuk egymást, két normális szavunk sincs egymáshoz. Most buktam meg színészként, ha azt a szerepet nem voltam képes hitelesen eljátszani, ezt hogyan fogom? – tette szét a karját, tekintette az enyémet kutatta kétségbeesetten.
- Igaza van – hálára váltott a kétségbeesés, addig amíg nem folytattam – tényleg borzalmas színész. Az a film pedig egy szar volt. Ki írta a forgatókönyvet? Egy óvodás?
- Semmi baj nem volt a forgatókönyvvel.
- Szóval elismered, hogy több mint valószínű, hogy Te cseszted el az egészet.
- Akkora egy fasz vagy.
Gúnyos mosolyt villantottam rá.
- Pedig még nem is láttad.
Tovább vörösödött pedig már így is elég piros volt, és egy kellően megalázó visszavágáson törhette a fejét, amikor Peter megunta és a segítségére sietett.
- A kapcsolat mindkettőtök érdekét szolgálja, Ryder rólad mostanában túl sok cikk jelenik meg alkoholproblémákra utalva. Mila neked pedig szükséged van Ryder segítségére a színjátszással kapcsolatban.
Mila felhorkant, és dühösen csóválta a fejét.
- Nincs…
- De igen. Nem egy filmszerepet kaptál, de a producerek visszakozni fognak, amit nem engedhetünk meg. Énekesnő vagy, és elég ismert, ami szép és jó, de addig kell ütni a vasat amíg forró.
- A rajongói utálni fognak attól a pillanattól fogva, hogy felreppen az első pletyka, tömegesen fognak támadni, többen mint most. Nincs szükségem, szükségünk erre. Akik engem szeretnek – a hangsúlyán hangzott ő maga kételkedik benne, hogy tehetné ezt bárki is ismeretlenül. Magam is sokat töprengtem ezen – őt fogják gyűlölni, attól fognak tartani, hogy rossz hatással lesz rám.
A menedzsereink egymásra nézve mérlegelték az elhangzottakat.
- Akkor bebizonyítjuk, azaz Ti – javította ki magát Tony - az ellenkezőjét.
Amíg ő továbbra is harcolt a minket bezáró bilincsek ellen, gondolatban én már régen levetkőztettem és éppen ott tartottam, hogy…
- Képtelen lesz hűséges maradni – felkaptam a fejem – álhűséges, lényegtelen – legyintett.
- Ez nem lesz gond, eddig is titkos viszonyokat folytatott. – Titkos viszonyokat? Jézusom, mint a középkorban.
- Így van – bólintottam.
- Ja, végül is csak minden második újság hozza le éppen kinek az ágyában henteregsz – ellenkezett tovább.
- Legtöbbször túloznak – húztam el a számat.
Kétkedve nézett rám, úgy hogy kelletlenül helyesbítettem.
- Néha. És amúgy is barátnőm van. – Hát, a barátnő szó jobban hangzott a menedzserem előtt mint a barátom extrákkal, amiben csak az extrák vannak meg, barátságról szó sincs.
- Ohh – pattant fel a pacsirta – nem leszek harmadik egy kapcsolatban.
- Mila…
Nyilván teljesen véletlenül rúgott belém miközben sebesen az ajtó felé indult, hogy mielőbb megszökhessen az irodából és az utána induló mérges férfi elől.
- Peter megmondta, hogy beletelik egy kis időbe amíg teljesen elfogadja – dörzsölgette gondterhelten a homlokát Tony – az is meglep, hogy Te ilyen nyugodt vagy. Ugye nem szedtél be semmit? – nézett rám összehúzott szemekkel.
- Istenem, nem. A francba néha kieresztem a gőzt, miért baj ez?
- Nagyon jól tudod, miért baj ez. A rajongóid többsége fiatalkorú, arról nem is beszélve, hogy példaképnek számítasz. Ugyan engem nem érdekel magánemberként mit csinálsz, ám vannak akiket igen. A káros szenvedélyeket nem véletlenül hívják úgy ahogy. Ereszd ki a gőzt alkohol és drog nélkül, de ne szálldogálj nekem a jelenben, hogy aztán ne lehessen jövőd. Nem attól leszel felnőtt, hogy szét szívod az agyad, vagy szét iszod a májad, hanem a tudattól, hogy minden egyes tettednek következménye van. Ami most éppen jó bulinak számít, nem biztos, hogy tíz perc vagy akár egy óra múlva is az lesz. Az élet nem játék.
Bólintottam, hogy tudomásul vettem, és így is volt. De mindenki maga éli az életét, és nem mondhatjuk csak úgy, hogy neked könnyebb vagy nehezebb, ez nem így megy. Ő a menedzserem és úgy igazgatja az ÉN életem, ahogy neki tetszik. Sosem fog megérteni és soha sem fogja átélni amit én. Még akkor sem, ha soha se mond, hogy soha.
- Az első lépés, hogy bekövetted Milát twitteren, a többit pedig megbeszéljük amint a kishercegnő visszatér a földre.
Elmosolyodtam, jó volt tudni, hogy nincs mindenki elájulva tőle. Ahogyan én sem, természetesen.

- Szia – suttogtam, pedig nem akartam, de általában a kórházak ilyen hatással vannak rám.
Gyengén intett egyet, majd felém nyúlt, megfogtam a kezét és megszorítottam.
- Azt hittem már nem is jössz – kijelentés volt, nem számonkérés.
- Volt egy kis dolgom…

One

Aki már hamarabb is olvasta a blogot, annak ez a rész ismerős lehet :)

Ha nagyon kicsinek találjátok a betűméretet (amit hiába próbáltam megnövelni, úgy látszik mégis sikerült) a böngészőtök menüsorában a Nézet fülnél Nagyításra kattintva nagyíthatjátok a szöveget.

Amennyiben szeretnétek felvenni velem kapcsolatot az ask.fm/catstandford-en megtehetitek. :)

Cat

 

One

Mila egyik rajongói oldalának frisse

Abban a pillanatban, amikor átestem – a szánt szándékkal - kitett lábán, tudtam, hogy köztünk lévő érzelmi kötelékek csak erősödni fognak. Amíg a padlóval szemeztem, várva, hátha valamelyik férfiban a jelenlevők közül - a gáncsolót persze véletlenül sem neveztem volna a teremtés koronájának, esetleg egy pelenkás bölcsisnek - maradt egy cseppnyi udvariasság és felsegít, volt elég időm arra, hogy rájöjjek, jobban már nem tudnám utálni a „szupersztárt”.
Mivel nem szerettem volna elvégezni a takarítónő munkáját, és ennél is tisztábbra nyalni a padlót, hát feltápászkodtam. Leporoltam a farmerem térdét, átvizsgáltam a ruhámat, nem szakadt e ki valahol - tőle még az is kitelik, hogy direkt éles holmikat helyez a talajra, csakis miattam, ennyire szeretjük egymást -, és a leglazább mozdulattal ami tőlem telt elvettem Peter asztalán lévő poharat, remélve, hogy a kávé még nem hűlt ki.
- Még nem józanodtál ki teljesen a tegnapi buli után, mi? – érdeklődtem kedvesen. Majd a kezemben lévő műanyag pohár tartalmát ráöntöttem a szürke nadrágjára. A biztonságkedvéért azért még bele is dörzsöltem, miközben az orrom alatt azt motyogtam, hogy ez majd segít. Hiába játszott egy sikeres kémsorozatban egy még sikeresebb karaktert, akiért minden második - én hivatalosan is az első csoportba tartozom - lány a nyálát csurgatta, a reflexei neki sem voltak jobbak egy átlagos emberénél.
- Nem vagy normális – pattant fel a székből. Aztán tanácstalanul forgolódni kezdett, keresve valamit, amivel megdobhat anélkül, hogy látható nyomai maradnának. Egyikünk sem akart magyarázkodni a paparazzóknak a foltok miatt.
Peter és Tony - előbbi az enyém, utóbbi Ryder menedzsere - hiába próbálták védeni a tulajdonaikat az összevissza kutakodó fiú elől nem sikerült elrejteniük a. Radírt?
’Most komolyan?’ pillantással néztem rá. Acélszürke szemei – amik tudtán kívül néha még engem is elbűvöltek – már vérben forogtak.
- Majd azt mondom Te szívtad ki – mosolyogtam rá csábosan. Ki nem állhatta, ha így vigyorogtam. El sem tudtam képzelni mi lehet a mosolyomban ami annyira hergeli őt.
A menedzsereink már jó ideje tömték magukba a nyugtatóikat - főleg mióta minket képviseltek -, ezért ez a csatározás annyira nem is viselte meg az idegeiket. Ám nem akartam Peter határait feszegetni, mivel tudtam, hogy oroszlánokra jellemző ordítással jelzi, ha elszakad nála a cérna. A titkárnője még elég újnak tűnt, az előző asszisztens se a férfi dühkitöréseit, se az ügyfelek sztár allűrjeit nem bírta elviselni. Őszintén egyikünk sem bánta igazán, alig volt itt két hétig, ennyi idő alatt senki sem kedvelte meg túlságosan. Pedig próbálkoztam. Igazán. Még egy kedves műkörmös ismerősöm számát is megakartam neki adni, látva, hogy munkaidőben szegény kénytelen mindig a körmét reszelgetni.
- Üljetek le mindketten és fogjátok be! – Döbbenten néztem Peterre, igaz ugyan, hogy nem egyszer fegyelmezett – leginkább csak próbált - már mások társaságában, de ennyire durván sosem.
Ryder a tekintete az enyémet kutatta arról érdeklődve, hogy most mi is van. Zavartan ráztam a fejem, én sem tudtam.
Csigákat megszégyenítő módon, de helyet foglaltuk az egymás mellé készített székeken. Az irodában eluralkodott a feszültségterhes levegő. Nyilvánvalóvá vált, hogy nem egy szimpla kis megszidásról lesz szó.
Peter irodája igazából pont annyira volt nagy, hogy beférjen egy asztal és pár szék. Nem akasztott a falakra képeket, díjakat, platina lemezekről elismerést. A helyiségénél semmi sem jellemezte jobban a menedzseremet, hidegség áradt a minket körülzáró falakból, ugyanannyira mint Peterből. Az íróasztal mögött lévő ablak – ami az egész falat uralta – csökkentett egy kicsit a hűvösségen. A kint lévő felhőkarcolók mintha gúnyolódtak volna velünk, ahogy megcsillant rajtuk a nap. Méltóságteljesnek tűntek, akaratlanul is tiszteletet ébresztettek az emberben.
A két felnőtt férfi farkasszemezéssel próbálta eldönteni melyikükké lehet a megtisztelő feladat, hogy közölje velünk miért is tartózkodunk mind a négyen egy helyen. Komoly oka lehetett, ha egyszerre rendeltek ide minket. Pár percnél tovább nem tudtunk Ryderrel egy levegőt szívni. Igazán nem is ismertük egymást, ugyan úgy az újságokból – leginkább a pletyka lapok hasábjairól – tájékozódtam mint bárki más. Egyikünk sem tudta igazán honnan fakad ez a mélységes ellenszenv mivel szakmai szempontból nem voltunk versenytársak.
Ő – sorozat – színésznek vallotta magát.
Én pedig – egy szerencsétlen – véletlen folytán lettem énekes. Immár egy éve.

Amikor előre sejtettem, hogy otthon unatkozni fogok a suli után, szokásommá vált beugrani apa hangstúdiójába. Apu egészen az alapokról építette fel a karrierjét. Hangtechnikusként kezdte majd hangmérnökké válása után egy évvel már a saját stúdióját igazgatta olyan szakértelemmel és lelkesedéssel, amit nem lehet tanulni, vagy utánozni, csak érezni. Megértettem miért olyan fontos is neki, ám nálam sosem fontosabb, egyetlen gyermekeként nagyobb figyelmet kaptam, mint kellett volna.
Tiltva ugyan nem voltam az énekléstől és a hangszerektől, de a szigorú szabályok egy kalitkába zártak, én börtönnek tartottam, apa védelemnek hívta.
Aznap azonban véletlenül voltam ott – a stúdióban hagytam a táskámat amiért suliba indulva be kellett ugranom – Steve Ready pedig a legújabb albumát készítette volna el, ha a vokalistája nem olyan érzékeny, és nem veszi a szívére a súlyára tett megjegyzést, majd viharzik ki az ajtón. Apa egy fontos üzleti tárgyalás miatt a bolygónk másik részén tartózkodott, az igazgatóhelyettes pedig engem dobott be a mélyvízbe.
Aminek egy saját cd, egy higgadt ám túl szigorú menedzsment, és egy rettentően ideges apa, meg egy kirúgott alkalmazott lett a vége.

- Mila, a Csillámfény hatalmasat bukott a kritikák szerint. – Kezdett bele a kioktatásba Peter, idegesen doboltam a szék karfáján az ujjaimmal. Ha akartam sem tudtam volna figyelmen kívül hagyni a véleményeket, mivel minden újság ma reggeli címlapján ott virított a fényképem becsmérlő szavakkal tűzdelve a nagyobb példányszám eladása érdekében.
A mellőlem fojtott kuncogás hangzott, képtelen voltam rájönni, hogy ez a görény miért hozza ki belőlem mindig az agresszivitást. Lassan a széke lába alá csúsztattam a jobb lábam, adtam neki időt, hogy magába szálljon, de a nevetése egyre hangosabb lett, én is nevetni akartam, biztos vagyok benne, hogy azért lendült meg a lábam, ő pedig azért kötött ki a padlón döbbenten, de legalább csendben.
- Hát nem csak a filmem bukott hatalmasat – ártatlan tekintettel néztem, ahogy Ryder dühtől remegve tápászkodik fel a földről.
- Te kis kur… - még egy hülye is megértette volna, hogyan akarta befejezni a mondatot, mielőtt közbe vágtam volna.
- Esetleg a barátnőid, de én biztos nem.
- Hallottam ezt-azt – vonogatta a szemöldökét, még mindig fölém magasodva. Kíváncsi voltam, vajon kitől, a suliban sosem voltam népszerű, most meg mikor már barátkoznának velem, én nem keressem a társaságukat. Ugyan minek? Átlagosan nem voltam elég jó, egy megjelent cd semmit nem változtat. Ugyan az vagyok, aki voltam.
- Ryder! – Peter előzte meg a kirobbanni készülő vitát. Nem emelte fel a hangját, de elég figyelmeztetés csengett benne, hogy magában fortyogva üljön vissza a helyére. – Mila, az Istenért 17 vagy nem 4. – Azt hiszem a székes esetre célozgatott.
- Sajnálom - a legelbűvölőbb mosolyomat vetettem rá, nem sokat segített.
Tony homlokán erősön gyöngyözött az izzadság, a keze remegett, az arcán két vörös folt virított és ugyan nem ismertem valami jól, de tisztában voltam vele, hogy több mint ideges ha ezeket a tüneteket produkálja.
- Ryder – inkább morgásnak hangzott, mint kijelentésnek –, ezek a holnapi címlapok – dobta az említett újságokat a srác ölébe.
- Szép kocsi – jegyeztem meg a borítóra pillantva.
- Ugye? – simogatta a képet egy büszke tulajdonos mosolyával. Fiúk és a kocsik, ki érti ezt?
Az autó tényleg szép volt, de a vád is ami az újságokon villogott.
- Hányszor, Istenem hányszor kértelek, hogy ne vezess beszívva? – Kicsit meglepődtem, hogy nem azon akadt ki, hogy eleve drogozott, hanem azon, hogy így vezetett.
- Nem voltam beszívva – védte magát hevesen – ám az lehet, hogy kicsit többet ittam a kelleténél és gyorsabban hajtottam a megengedettnél.
- Jézusom, nem is emlékszel rá, mi? – szörnyedtem el.
- Csönd legyen Szupersztár, én legalább tudok színészkedni.
- Hát, a jelek szerint csak azt.
- CSEND LEGYEN – ordított ránk az idegtől remegve Tony.
- Lehet, hogy adhatnál neki párat a tablettáidból – suttogtam Rydernek. – A menstruáció rám is ilyen hatással szokott lenni.
Őszintén Ry kuncogása nem sokat segített, hogy Tony megnyugodjon, egészen úgy nézett ki mint akinek jót tenne egy-két hét wellness hétvége. Vagy egy hónap.
- Elegem van belőletek, két elkényeztetett kölyök vagytok, akinek még a seggét is kinyalják. Huszonnégy órából huszonötöt azzal töltünk, hogy a hírneveteket védjük – nézett Ryderre -, vagy emeljük – a szeme rajtam állapodott meg.
Nem éreztem jogosnak a szidást, főleg, hogy hozzám semmi köze sem volt, amellett tudtam mennyi munka van velünk, és egy kicsit túlozta csak el. A dolog ránk eső negatív részét mi is szó nélkül tűrtük.
Ryder szó nélkül pattant fel, és meredt a menedzserére.
- Két perc alatt rúglak ki, és keressek mást a helyedre, ha ennyi bajod van azzal, hogy ellásd a munkád, amiért nem kevés pénzt fizettek neked.
Míg Ryder tovább folytatta menedzsere kiosztását – félig-meddig jogosan – én tanulmányozni kezdtem Peter vajon ő is így gondolja-e. És, ha igen, vajon miért nem szólt hamarabb, könnyebb volt egy másik embert használni szócsőnek?
Nyugodtan nézett vissza rám, nem adva jelét annak, hogy zavarná az egyre elmérgesedő vita. Elmosolyodott és megcsóválta a fejét. Majd a szavak amik elhagyták a száját, elérték, hogy Ryder elhallgasson, Tony elégedetten vigyorogjon, én meg falfehérre sápadjak.
- Úgy döntöttünk, közösen, hogy egy ideig, a hírnevetek érdekében, azt fogjuk híresztelni, hogy szerelmesek vagytok – a félreértések elkerülése érdekében hozzá tette – egymásba.
Olyan csend, csak a temetőkben van, ami az elhangzottak után az irodában honolt.
Az acélszürke szempárban ugyan az a felismerés villogott, amit végül én mondtam ki.
- Börtönbe fogunk kerülni…
- Ki fogjuk nyírni egymást – erősítette meg Ryder is.

Coming soon

Az oldal átalakítás alatt áll.